Rövid leírás
A milánói Brera-képtárban, Mauro Pellicciolinál, majd a berlini Kaiser-Friedrich Museumban Helmuth Ruhemann-nál, ill. a bécsi Kunsthistorisches Museum Festményrestaurátori Műhelyében restaurálást tanult (1931–1933). A budapesti Szépművészeti Múzeum restaurátora, főrestaurátora (1933–1964).
Festőművészként a Római Iskola technológiailag legképzettebb mesterei közé tartozott. Az olaj-vászon festészet helyett a deszkára való temperafestést választotta, képeit neoklasszicista stílusban készítette, az archaikus formanyelv és az archaikus festészeti technológiák elkötelezettjeként. Az 1930-as évektől olyan új hangvételű táblaképekkel jelentkezett, amelyeken a novecento pontos manírját ötvözte a Neue Sachlichkeit előadásmódjával. Restaurátorként a legmodernebb eljárásokat alkalmazta, szakértője volt a régi festmények röntgensugaras vizsgálatának. Több szenzációs felfedezés fűződik a nevéhez, mint pl. a Perugino-képé, vagy Velázquez festményéé, amit csak halála után ismert el a szakma. Restauráló munkásságából kiemelkedik a váci Maulbertsch-freskók és Szinyei Merse Pál Majális c. képének helyreállítása. A korszerű restaurálás módszereit tanulmányaiban ismertette.