Rövid leírás
Békésen, Endrődön (1917–1918), Békésszentandráson (1918–1919), Újkígyóson (1919–1921), Csorváson (1921), Debrecenben (1921–1923), majd közel két év felfüggesztés után Orosházán (1925–1926) és Endrődön káplán (1926–1927). Szociális tevékenysége miatt egyházi részről bizalmatlanság vette körül, az egyházmegye elbocsátotta (1927. jan.). Főhadnagyi rangban a budapesti 1. vegyes dandár beosztott tábori lelkésze (1927–1930), a szombathelyi 3. sz. (1930–1935), a budapesti 9. sz. honvéd kórház lelkésze (1935–1940), a szolnoki I. gyorshadtest vezető lelkésze (1940. máj.–szept.), a budapesti 11. helyőrségi kórház lelkésze (1940–1943), a budapesti I. hadtest lelkésze (1944); tábori alesperesi (1940–1942), tábori főesperesi rangban (1942–1944) és alezredesi rangfokozatban (1942. okt.).
Nyíltan háború- és nemzetiszocialista-ellenes eszméket vallott, részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság szervezésében (1942. febr.–1942. márc.), ellenezte Magyarország hadba lépését. Magyarország német megszállása után a budai helyőrségi kórházban ellenálló csoportot szervezett, menekülteket bújtatott és látott el hamis papírokkal. A nyilasok elhurcolták (1944. okt. 28.), megkínozták és a budakeszi erdőben agyonlőtték. Halálának évfordulóján visszamenőleg ezredessé léptették elő (1946. okt. 29.).