Rövid leírás
Eger város (1935–1941), a Belügyminisztérium (BM) tisztviselője (1941–1945), a BM főelőadója (1945–1948), a BM Könyvtárának könyvtárosa (1948–1953), elbocsátották. A Szépirodalmi Könyvkiadó felelős szerkesztője (1953–1957), írásaiból és műfordításaiból élt (1957-től).
A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott, költészetére elsősorban Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, ill. Baudelaire és Verlaine hatott. Első kötetében az unalmas kisvárosi élet groteszk képeit sorolta, a kispolgári bigottság és álszentség miatt megvalósíthatatlan nagyobbszerű élet hiányát panaszolta (Az árnyak kertje, 1939). 1939–1956 között írott verseinek nagy részét megsemmisítette. Lázas csillagon (1957) c. kötetével tért vissza az irodalmi életbe. Világképét végletes, de korántsem indokolatlan pesszimizmus jellemezte. Különösen jelentős műfordítói tevékenysége, elsősorban klasszikus német, orosz és francia irodalmat tolmácsolt, lefordította – többek között – Goethe Faustját, a Grimm testvérek műveit, Gorkij, Daudet regényeit.