Nemzeti Sírhelyek

 

A Pesti Színház és a Vígszínház (1939–1941), a Vígszínház művésze (1943–1944), ill. kisebb szerepekben, a Fővárosi Operettszínházban és másutt is fellépett (alkalmanként, 1943–1944). Az ország német megszállása után a Gestapo letartóztatta (1944. ápr. 18.). Az angolok javára történő kémkedéssel, „a birodalom elárulásával” vádolták, de letartóztatásának és fogva tartásának – három hónapot töltött magánzárkában, ahol bántalmazták, megkínozták – oka valószínűleg Újszászy István tábornokhoz fűződő kapcsolata volt. – A II. világháború után a Fővárosi Operettszínház (1945–1946; 1948), a Pesti Színház tagja (1947), egyúttal rendszeresen fellépett az Arizona Irodalmi Varietében (1945), a Vígszínházban (1948) és a Royal Revüszínházban is (1949). Budapesten utoljára a Vígszínház Békehajó c. revüjében szerepelt, majd Lantos Olivér énekessel Szombathelyen adott koncertet (1951. febr. 19.), s még aznap Ausztriába érkezett. Salzburgban élt (1951–1952), Svájcba költözött, majd Brüsszelben telepedett le (1952–1953). Brazíliában, Sao Paulóban, a divatszakmában helyezkedett el (1953–1968). Miután megkapta az amerikai vízumot az Egyesült Államokba, New Yorkba költözött, ahol barátnőjével, Frank Irmával kalapszalont nyitott (1968–1990). Amerikában először 1969-ben, a New York-i Hunter College Assembly Hallban lépett fel, néhány szereplés után azonban végleg visszavonult a színészi, énekesi pályától.

A két világháború közötti magyar filmművészet egyik legnagyobb művésze, az első magyar női filmsztár, akinek népszerűsége csak Jávor Páléhoz mérhető. Énekesként indult, első sikereit dalaival aratta; igazi területe mindig is inkább a rádió, a hanglemez maradt. Sajátos, mély, kissé férfias hangjával énekelt dalai közül nagyon sok (Ez lett a vesztünk, Gyűlölöm a vadvirágos rétet, Hamvadó cigarettavég, Valahol Oroszországban stb.) slágerré vált. Első filmjével, a Zilahy Lajos regényéből forgatott Halálos tavasszal szinte berobbant a köztudatba, sztár lett, divatot teremtett. Hangjával, dekoratív, erotikus légkört árasztó megjelenésével – az addigi lányos külsejű, hamvas, ártatlan szőkékkel szemben – a magyar filmben megteremtette a kacér, férfiakat megszédítő végzet asszonyát. Zilahy Lajos több művének nőalakját is rendkívül szuggesztíven formálta meg. Jávor Pállal hét filmben voltak partnerek. Népszerűsége távollétében sem csökkent, annak ellenére, hogy filmjeit Magyarországon közel harminc évig nem vetítették, dalait nem sugározták, nem írtak róla. „Újrafelfedezése” 1979-ben, lemezének kiadásával indult meg, a budapesti Filmmúzeumban vetített filmjeit százezrek nézték meg. Jelensége, élete, titkai azóta is foglalkoztatják a sajtót, a közvéleményt.

Ismertebb filmjei: Halálos tavasz (1939); Erzsébet királyné (1940); A szűz és a gödölye (1941); Egy tál lencse (1941); Halálos csók (1942); Egy szív megáll (1942); Valamit visz a víz (1943); Valahol Oroszországban (1943); Makrancos hölgy (1943); Machita (1943); Ópiumkeringő (1943); Boldog idők (1943); Szováthy Éva (1943).

(A kép forrása: Wikipédia)