Rövid leírás
Budapesten éretts. (1944), majd a bori munkatáborba hurcolták, szökése után Jugoszláviában csatlakozott a partizánokhoz. A II. világháború végén Palesztinában telepedett le, ahol katonaként részt vett a palesztinai, ill. az izraeli függetlenségi háborúban (1945–1949), majd Izraelben hivatásos katona (1949–1951). Magyarországi hazatérése után segédmunkás, kőműves, első irodalmi sikerei után csak írásaiból élt. A Győri Színház és a Bábszínház dramaturgja, az Élet és Irodalom (1990-ig), majd a Kurír újságírója (1990–1997).
Nagy közönségsikert aratott regénytrilógiájában (Avraham Bogatir hét napja; Hová tűntek a katonák?; A történet vége) elsősorban saját izraeli élményeit írta meg rendkívül tárgyilagos, riportszerű stílusban. Műveit aprólékos, mikrorealista környezet- és lélekrajz jellemzi, de felhasználja és továbbfejleszti a modern prózatechnikai eljárásokat is. Regényeinek szereplői kisemberek, katonák, egyszerű asszonyok, akik az élesedő nacionalizmus és a faji gyűlölködés idején a türelem, az emberség és a szolidaritás örök értékeit igyekeztek érvényesíteni.
(A kép forrása: Körkép című antológia (1986), a kép köteten belüli sorszáma: 13, szerző: Cisgó László fotóművész)