Rövid leírás
A debreceni Hírlap segédszerkesztője (1918–1919), a Debreceni Zsidó Gimnázium r. tanára (1922–1944), a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) tanácsosa (1945–1949), az ELTE BTK Világirodalmi Tanszékének egy. docense (1950–1952), egy. tanára (1952. aug. 30.–1971) és a Tanszék vezetője (1950. jan. 1-jétől), egyúttal az Újságíró Tanszék vezetője is (1950–1957). A Tóth Árpád összes művei kritikai kiadás szerkesztője (I–V. köt. Bp., 1964–1973). A Nyugat kritikusa (1931–1941). A Nagyvilág főszerkesztője (1959–1970), majd a szerkesztőbizottság elnöke (1974-től).
Pályafutása elején Karinthy Frigyesről írt tanulmányával tűnt fel, a Nyugatban megjelent, nagy visszhangot kiváltó esszéjével az író életművének első kutatója lett, majd évtizeden át írta kritikáit a Nyugatba (első írásait végül utolsó könyvében, a Száz kritikában jelentette meg, 1987-ben). Később érdeklődése a 20. századi magyar irodalom általános jelenségei, a magyar líra világirodalmi összefüggéseinek vizsgálata, elsősorban Ady Endre és Tóth Árpád munkássága, ill. azok világirodalmi jelentősége felé fordult. Igen értékes a Tóth Árpád művészetét tárgyaló monográfiája (1955, amelyet átdolgozva még egyszer megjelentetett, 1965). A magyar rímmel kapcsolatos dolgozatai a 20. századi líraelmélet klasszikus írásai. Különösen jelentős műfordítói tevékenysége, elsősorban 20. századi és kortárs francia, német, görög és orosz, ill. klasszikus latin és görög irodalmat ültetett át magyar nyelvre. A II. világháború után sokat tett a szovjet irodalom magyarországi megismertetése terén, a Nagyvilág főszerkesztőjeként alapvető kultúrpolitikai missziót vállalt a kortárs világirodalom népszerűsítésével.