Rövid leírás
A pécsi Erzsébet Tudományegyetem Olasz Intézetének gyakornoka (1932–1933) és magántanára (1936–1944), egyúttal a budapesti Berzsenyi Dániel Reálgimnázium óraadó (1933–1936), helyettes, majd r. tanára (1936–1944). A Pázmány Péter Tudományegyetemen humanista forrásgyakorlatokat tartott (1936–1942). A Pécsi Tudományegyetem Tanárképző Tanfolyamán az olasz irodalom, a klasszika-filológia és a régi magyar irodalom előadó tanára (1945–1946), a Római Magyar Intézet igazgatója (1946–1949) és a Római Tudományegyetemen a magyar nyelv és irodalom ny. r. tanára (1947–1949). Az ELTE Olasz Nyelv és Irodalom Tanszékének egy. docens (1950–1951), egy. tanára (1951–1973) és a Tanszék vezetője (1950–1973), a Nyelv- és Irodalomtudományi Kar. dékánja (1955–1956). Az MTA Irodalomtörténeti Dokumentációs Központjának vezetője (1953–1956) és az MTA Irodalomtörténeti Intézet Világirodalmi Osztályának osztályvezetője (1956–1957). Az olasz nyelvű Janus Pannonius c. folyóirat (1947–1948) és a Filológiai Közlöny szerkesztője (1955–1973).
A magyarországi humanizmus, elsősorban Hunyadi Mátyás udvarának kultúrájával, Janus Pannonius és Zrínyi Miklós munkásságával, a magyar–itáliai művelődéstörténeti kapcsolatok történetével foglalkozott. Alapvetően új eredményeket ért el a magyarországi deákműveltség, a reneszánsz kor plebejus ideológiája, ill. a magyar dráma és színjátszás kezdeteinek feltárása terén. Műfordítóként a reneszánsz és a humanizmus klasszikusainak (pl. Morus Tamás, Leonardo da Vinci, Rotterdami Erasmus stb.) műveit tolmácsolta, és az általa mintaszerűen gondozott szövegeket filológiailag igényes kísérő tanulmányokkal és jegyzetekkel is ellátta. Nemzetközileg is kiemelkedő Dante-kutatóként kezdeményezte összes műveinek teljes magyar kiadását, ugyanakkor összevetette a korábbi magyar kiadások (főleg Babits Mihály klasszikus fordítása) szövegeltéréseit.