Rövid leírás
Pécsett, Miskolcon, Szolnokon és más színházakban játszott, majd a budapesti Nemzeti Színház tagja (1953–1955). A Miskolci Nemzeti Színház (1955–1957), a budapesti Petőfi Színház (1957–1958), a Vígszínház rendezője (1958–1961). A Jókai Színház (1961–1963), majd jogutódja, a Thália Színház főrendezője (1963–1972), igazgató-főrendezője (1972–1991). Létrehozta a budapesti Körszínházat (1958-tól). A Színház- és Filmművészeti Főiskolán a színházi rendezés tanára (1959-től) és a Főiskola rektora (1987–1990).
Az 1960-as évek magyar színházi életének meghatározó egyénisége; színpadra állította a görög klasszikusok (pl. Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész, Arisztophanész stb.) műveit, mindehhez kötetlenebb – a hagyományostól eltérő – játéktérre volt szüksége, ezért hozta létre a budapesti Városligetben a Körszínházat (1958), ahol a színpadi látványelemek merész felhasználásával kísérletezve alakította ki színházát. Színre vitte a világirodalom monumentális epikus alkotásait is (pl.: Kalevala, Rámajána, Gilgames, Dekameron). Az egyetemes és magyar drámairodalom klasszikus drámái mellett több új – azóta már legendássá vált – magyar drámát is bemutattak rendezésében (pl. Örkény István: Tóték; Latinovits Zoltán főszereplésével). Fejes Endre színházi pályafutását indította el a Rozsdatemető sikeres színpadra állításával. A Thália Színház igazgatójaként Stúdiószínházat hozott létre (1966-tól), ahol az abszurd művészet klasszikusait tűzte műsorra (pl. Becket, S.: Godot-ra várva, 1965). Rendezéseit ötletgazdagság, merész újítások, a szórakoztató-látványos elemek felhasználása jellemezte.
(A kép forrása: Rivalda című antológia (1984), a kép köteten belüli sorszáma: 2, szerző: Csigó László fotóművész)