Rövid leírás
Budapesten hitoktató (1917–1920), a budai Szent Imre Kollégium tanulmányi felügyelője (1923– 1926), Esztergomban érseki szertartó és levéltáros (1926–1928), főszentszéki jegyző (1927–1928). A Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Kar II. sz. Filozófiai Tanszéken a hittudományi bölcselet ny. rk. (1928–1930), ny. r. tanára (1930–1950); közben a Hittudományi Kar dékánja (1938–1939 és 1943–1944), a budapesti R. K. Hittudományi Akadémia tanszékvezető egy. tanára (1950–1968). Pápai kamarás (1931-től), pápai prelátus (1946-tól). A Szent István Akadémia tagja (r.: 1929), az Aquinói Szent Tamás Társaság ügyvezető alelnöke (1935–1948). A Bölcseleti Közlemények szerkesztője (1935–1948).
Neoskolasztikus filozófusként elsősorban etikai, lélektani és bölcselettörténeti kérdésekkel foglalkozott. A keresztény szociológiai kutatások egyik magyarországi elindítója.