Rövid leírás
A pécsi Erzsébet Tudományegyetem Kórbonctani Intézetének gyakornoka (1926-1929), díjas gyakornoka (1929-1931), egy. tanársegéde (1931-1936), magántanára (1936-1940). A Pesti Izraelita Hitközség Kórházának kórboncnok főorvosa (1940-1947); közben munkaszolgálatos (1942-1944), majd Ausztriába deportálták (1944), hazatért (1945). A Debreceni Tudományegyetemen a kórbonctan ny. r. tanára (1947-1951); közben a Kórbonctani Intézet igazgatója (1947-1951), az Orvostudományi Kar dékánja (1949-1950), az átszervezés után a DOTE Kórbonctani és Kórszövettani Tanszéke tanszékvezető egy. tanára (1951-1954), a budapesti Onkopatológiai Kutató Intézet igazgatója és az Orvostovábbképző Intézet Kórbonctani és Kórszövettani Tanszéke egy. tanára (1954-1975).
Kísérletes patológiával, daganatok kórbonctanával és kísérleti kemoterápiájával foglalkozott. A daganatkutatásban legjelentősebb eredményeit a metasztázis és a tumorprognózis vizsgálatában érte el. Élete utolsó éveiben elsősorban a rákbetegségekkel kapcsolatos prognosztikai vizsgálatok fejlesztését kutatta.
(A kép forrása: https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/k-760F2/kellner-bela-762E0/)