Rövid leírás
Győrött tanár és karnagy, egyúttal a Győri Hírlap munkatársa (1925–1930), a Chinoin-gyár vegyes karának vezetője (1934–1940). Az MTA Népzenekutató Csoportja, ill. az MTA Zenetudományi Intézet Népzenekutató Osztálya népdalgyűjtője (1934–1940), tud. munkatársa (1940–1952), tud. főmunkatársa (1952–1970) és tud. osztályvezetője (1949–1970). Az Énekszó (Kertész Gyulával, 1933–1950) és az Éneklő Ifjúság c. folyóiratok alapító szerkesztője (1941–1950).
Rendszeresen foglalkozott népdalgyűjtéssel (1929-től), Bartók Béla (1934-től), majd Kodály Zoltán népzenekutató munkatársa (1940-től). Jelentős szerepet játszott a magyar zenepedagógia fellendítésében, iskolai tankönyveket jelentetett meg (Énekes ABC, 1938; Éneklő iskola, 1940). A magyarországi énekoktatás egyik irányítója, közreműködött a zenei oktatás magyar népzenei alapokra helyezésében, és Kertész Gyulával együtt megszervezte az Éneklő Ifjúság mozgalmat (1934). Számos kórusmű szerzője. Több világi és egyházi kórus szövegét fordította magyar nyelvre (Angyali énekszó, 1932; Palestrina hét himnusza). Számos kiadványt szerkesztett reneszánsz szerzők műveiből (saját szövegfordításaival), továbbá nép- és játékdalokból, kánonokból (Nyugati kórusok, 1939; Népies dalok, 1961).
(A kép forrása: https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/k-760F2/kerenyi-gyorgy-76341/)