Rövid leírás
Budapesten szövőgyári munkás, hivatalnok, majd a Reggeli Újság sportriportere (1930–1933), a Népszava munkatársa (1933–1942). A II. világháború után a Fővárosi Könyvtár munkatársa (1945–1948), egyúttal a Kortárs főmunkatársa (1947–1948), a Népművelési Központ előadója (1948–1949), szabadfoglalkozású író (1949-től). Az 1930-as évektől részt vett az illegális munkásmozgalomban, a II. világháború alatt a nemzeti ellenállás tagja.
Első verseskötetéről (Árkon-bokron át, 1936) Radnóti Miklós (1909–1944) írt kritikát (A Nyugatban, 1936-ban). Radnótihoz, a költő haláláig szoros barátság fűzte: Radnóti Keszthelyi hatására kezdett el antik formákban verselni. Keszthelyi Zoltán ugyanis a nagy műgonddal készített, klasszikus versmértékű művek mesterévé, a magyar líra különleges hangulatú képviselőjévé vált. Az 1940-es években Angliában élt, ahol alkalmi munkákból tartotta fenn magát, egyúttal kiválóan megtanult angolul, ismeretterjesztő tanulmányokat írt a szigetországról és élményeiről rendszeresen tudósította a Népszavát. A II. világháború utáni versesköteteivel a szocializmus átalakulásba vetett őszinte, naiv hitét fejezte ki, már elismert költőként szinte minden irodalmi folyóirat szívesen közölte Az építés dicséretét (1949) hirdető, klasszikus műfajú, himnikus költeményeit. Munkássága az 1950-es évek közepére megtorpant, 1953 után líráját a fokozódó kiábrándultság jellemezte. Ezekben az években elsősorban gyermekverseket, ifjúsági színműveket. „tündérmesét” írt, leporellókat szerkesztett. A személyi kultusz éveiben és 1956-ban is kitartott kommunista hite mellett, ám tisztában volt a törvénytelenségekkel, amelyeket – úgy gondolta – saját lelkesítő verseivel, maga is elősegített. Újabb versei elégikusabbakká, filozofikusabbakká váltak (Visszatért évek, 1960). Élete végén klasszikus versmértékű zsoltárokat írt. A 20. századi magyar költészet egyik legjelentősebb műfordítójaként elsősorban kortárs és klasszikus angol költőket tolmácsolt. Angliai tartózkodása idején lefordította Shakespeare szonettjeit (1943), a műfordítás Szabó Lőrinc (1900–1957) munkáival azonos értékű! Shakespeare mellett Walt Whitman (1819–1892) költeményeit, valamint Howard Fast (1914–2003) regényeit is ő ültette át magyar nyelvre. A műfordítás elméletével és Radnóti Miklós munkásságával is foglalkozott. Többször felkérték Radnóti válogatott műveinek kiadására, szöveggondozására.
(A kép forrása: Szép Versek antológia (1971), a kép köteten belüli sorszáma: 31, szerző: Balla Demeter fotográfus)