Rövid leírás
A Gyulafehérvári Állami Polgári Fiúiskola r. tanára (1912–1913), az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített, majd hadifogságban volt (1914–1920). A Pázmány Péter Tudományegyetem Földrajzi Intézete tanársegéde (1921–1925), egy. adjunktusa (1925–1943) és magántanára (1933–1943), c. ny. rk. tanára (1943–1949). Az ELTE TTK Földrajzi Intézete egy. docense (1950–1952). Az Erzsébet Nőiskola Tanárképző Főiskolájának h. tanára (1924–1928), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Közgazdaság-tudományi Kara, ill. a Magyar Közgazdaság-tudományi Egyetem Gazdaságföldrajzi Intézete intézeti tanára (1942–1949), a Debreceni Tudományegyetem, ill. KLTE TTK Leíró Földrajzi Tanszéke tanszékvezető egy. tanára (1952–1960).
Természeti földrajzzal, geomorfológiával, elsősorban folyóvízi morfológiai kutatásokkal foglalkozott. Az 1930–1940-es években a magyarországi modern teraszkutatás úttörője és vezetője, elsősorban a Felső-Tisza, a Zala és a Nagy-Szamos menti teraszokat vizsgálta, elsőként bizonyította Magyarországon a teraszok klimatikus eredetét, elsőként mutatta ki a fiatal kéregmozgásoknak a teraszok helyzetére gyakorolt hatását, új elméletet dolgozott ki a Balaton árkának kialakulására. Tudományos ismeretterjesztő és népszerűsítő tevékenysége is jelentős, földrajz-pedagógiai tevékenysége is értékes, számos korszerű egyetemi tankönyvet, jegyzetet és egyéb segédkönyvet írt és szerkesztett. Cholnoky Jenővel összeállított Felfedezők lexikona (1936) c. munkája hazai lexikonirodalom egyik klasszikusa.