Rövid leírás
Tatrangon tanító (1902), majd nagyobb utazásokat tett Afrikában (1902–1913). Az I. világháború kitörésekor az angol hatóságok letartóztatták, gyűjteményét és feljegyzéseit elkobozták (1914), hadifogolyként az indiai Ahmednagarba internálták (1915–1919). Hazatérése után Nagymaroson telepedett le (1920), majd újabb két, nagyobb utazást vezetett Afrikába (1925–1929). A Nimród c. lap felelős szerkesztője (1920–1948).
Először Damaszkin Arzén bácskai földbirtokos kísérőjeként Kelet-Afrikába utazott, ill. Damaszkintől elválva a Kilimandzsáró őserdeiben és a környék szavannáin gyűjtött a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) számára (1903–1906), második útján az addig feltáratlan abesszíniai Danakil-földet kutatta, és Herman Ottó megbízásából a Vörös-tenger partvidékén madárvonulásokat figyelt meg (1906–1907), harmadik útján a Viktória-tó és a Nyanza folyó keleti partvidékének sztyeppterületein vadászott, ill. budapesti és más állatkertek megbízásából vadállatbefogást végzett (1908–1912), negyedik útján a mai Ugandában vadászott (1913–1914). Az 1920-as években Ugandában, a Ruwenzorit övező őserdőkben járt hosszabb gyűjtőúton (1925–1926), majd ismét Ugandában, az ország nyugati területein, ill. a Kongó-medencében vadászott és tanulmányozta a környék élővilágát. Munkásságának legértékesebb részét a zoológiai gyűjtőmunka képezte, a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Állattárát több mint 60.000 példánnyal gyarapította. Elsősorban gerinctelen állatokat, főként rovarokat gyűjtött, a feldolgozott anyagból számos, a tudomány által addig nem ismert faj, ill. alfaj került elő. Az általa befogott nagyvadak jelentős részét külföldi állatkertek és múzeumok (pl. British Museum) számára gyűjtötte.
(A kép forrása: Wikipédia)