Rövid leírás
A II. világháború után Budapesten tervezőmérnök (1945–1949), majd az első magyarországi villamos-mérőműszergyár, az Elektromos Készülékek és Mérőműszerek Gyára alapító főmérnöke (1949–1950), a Műszeripari Központ alapító vezetője (1950–1951). A Kohó- és Gépipari Minisztérium (KGM) műszeripari főosztályvezetője (1951–1954), kohó- és gépipari miniszterhelyettes (1954–1961). Az Állami Műszaki Főiskola Műszertagozatának vezetője (1950–1953), a BME Villamosmérnöki Kar Műszer- és Finommechanika Tanszéke, ill. Híradás- és Műszeripari Technológiai Tanszéke tanszékvezető egy. docense (1953– 1961), tanszékvezető egy. tanára (1961–1969). A Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület (MÉTE) elnöke (1954–1969). A Tudományos és Felsőoktatási Tanács főtitkára és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) elnökhelyettese (1962–1969).
Elektromechanikus mérőműszerek és készülékek gyártástechnológiájával, a műszerszerkesztés és -gyártás elméleti és gyakorlati kérdéseivel, műszertechnikai kutatásokkal foglalkozott. Jelentős szerepet vállalt a magyar műszeripar társadalmi bázisának megteremtésében, nevéhez fűződik a magyarországi nagyipari műszergyártás megszervezése és a BME-n a műszermérnöki szakképzés létrehozása.
(A kép forrása: Wikipédia, Oláh Mihály hagyatékából)