Nemzeti Sírhelyek


Komlós Aladár (1907-ig Kredens Aladár)

Rövid leírás

Komlós Aladár (1907-ig Kredens Aladár)

Tanulmányai alatt a Galilei Kör tagja, majd részt vett az I. világháborúban, megsebesült (1914–1918), az összeomlás után Losoncon élt (1918–1919), majd Kassán tanított (1919–1922), egyik írásáért elbocsátották (1922), Simándy Pállal országos hírű szabadegyetemet szervezett Losoncon (1922–1923). Bécsbe költözött (1923), a Bécsi Magyar Újság munkatársa (1923–1924), a Pesti Izraelita Hitközség gimnáziumának r. tanára (1928–1938; egy nyilatkozatáért felfüggesztették állásából: 1938), írásaiból élt (1938-tól). A II. világháború végén, a bergen-belseni koncentrációs táborba deportálták (1944), majd sikerült kijutnia Svájcba, hazatért (1945). A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE BTK magántanára (1946–1950), eltávolították az egyetemről (1950). Budapesten középiskolai r. tanár (1950–1953). Az MTA Irodalomtörténeti Dokumentációs Központjának tud. munkatársa (1953–1956), az MTA Irodalomtudományi Intézete tud. főmunkatársa, majd tud. osztályvezetője (1956–1962).

Pályáját költőként kezdte, eleinte a Nyugat első nemzedékének stílusában alkotott, majd Walt Wittmann hatására szabadverseket írt. A Nyugat második nemzedékének egyik legjelentősebb kritikusa, a magyar esszéírás mestere. A II. világháború után, a korai modernség jeles alkotóival, elsősorban Vajda János, Komjáthy Jenő és Reviczky Gyula munkásságával foglalkozott, ill. a magyar zsidóság művelődéstörténetét kutatta.