Rövid leírás
A 20. századi magyar képzőművészet egyik legjelentősebb alkotó egyénisége, megalkudni nem tudó, öntörvényű és önsorsrontó személyisége. Rövid pályafutása ellenére gazdag életművet alkotott sokféle műfajban, rézkarcokat, litográfiákat, színes nyomatokat, illusztrációkat készített, papírmetszéssel is próbálkozott. Festett vászonra, fára, üvegre, írt verseket és ritkábban prózát, kiválóan orgonált. Főiskolai tanulmányait lezáró, 22 lapból álló, Juhász Ferenc Tékozló ország c. kötetéhez készített Dózsa-sorozata a magyar grafika megújulását jelentette (1956), amelynek alapgondolatát reneszánsz németalföldi művészek alkotásai ihlették. Művei alapvető értékforrást, a hagyományok tiszteletét tükrözik, Dürer, Rembrandt, Bosch, Blake alkotásai, ikonok tanulmányozása, Bach zenéje inspirálta. Expresszív képeinek központi témája Krisztus, az angyal és az ember szimbolikus jelentéseket hordozó, természetfölötti vonatkozásai. Műveinek érzelmi-tartalmi töltete miatt csak az 1960-as évek közepére ismerték el munkáit, de az életmű egyik csúcspontját, A szentek bevonulása a városba c. pannóját a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara nem engedte felállítani székházában (a Budapesti Történeti Múzeumba került, 1974).
Rendkívül változatos festményein a színfoltot és a vonalat egyenrangú festőeszközként kezelte. A kezdeti konstruktív szerkezetű, dekoratív színvilágú képeit később lágyabb vonalvezetés, világosabb árnyalatok váltották fel. Egyetlen monumentális alkotásán, a budapesti Margitszigeti Nagyszálló pannóján a legenda és népmese, újítás és hagyomány jelennek meg egyszerre (Nyulak szigete története, 1968). Stílust és egyéni mitológiát teremtett, amely a kor hivatalos művészetpolitikája számára követhetetlen és vállalhatatlan volt, de sokan kerültek hatása alá a kortársak és az őt követő művészgenerációk tagjai közül. Életműve emblematikussá vált darabjaiban újraértelmezte az egyetemes szimbólumokat, apokaliptikus víziói az emberiség meddő harcairól szólnak, az emberiséget féltő, morális kérdéseket boncolgatnak (Apokalipszis bábokkal és masinákkal, 1956; Az atomágyú felállítása, 1959; Rakétakilövő állvány, 1966).
(A kép forrása: https://www.kieselbach.hu/muvesz/kondor-bela_684)