Rövid leírás
Tatabányán alkalmi munkás, napidíjas írnok (1937–1940), a budapesti Protestáns Árvaház, majd az óradnai elemi iskola tanítója (1940–1941), behívták katonának (1941–1943), a kisilvai, a szeghalmi elemi iskola tanítója (1943–1946), a marcali polgári iskola (1946–1947), az oroszlányi polgári iskola tanára (1946–1950). A Magyar Írók Szövetsége lektorátusának vezetője (1950–1951), a Magyar Írók Szövetsége főtitkára (1951–1954), a Lapkiadó Vállalat szerkesztője (1954–1956), a Csillag főszerkesztője (1956), a forradalom és szabadságharc után állástalan (1956–1959). Budapesten gimnáziumi tanár és nevelőtanár (1959–1970), a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa (1970–1972).
Korai verseit egyszerű jelentésvilág és agitációs líra jellemezte. A Rákosi-korszak egyik legismertebb, ünnepelt költője volt, az 1950-es évek közepétől megkezdte korábbi felfogása korrekcióját. Később költészete egyre bensőségesebbé vált, az emlékezés, a harmóniavágy és a klasszicizálódás uralta újabb műveit. Önéletrajzi és gyermekregényeket is írt.
(A kép forrása: Szép Versek antológia (1973), a kép köteten belüli sorszáma: 36, szerző: Balla Demeter fotográfus)