Rövid leírás
A piarista rend tagja (1900-tól), a budapesti piarista gimnázium r. tanára (1907-1914), a budapesti tudományegyetem magántanára (1914-1920), egyúttal a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen a filozófia ny. rk. (1914-1916), ny. r. tanára (1916-1919), A Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar dékánja (1918-1919). A Pázmány Péter Tudományegyetemen a filozófia ny. r., a pedagógia ún. jogosított tanára (1920-1932, 1934-1947), majd a pedagógia ny. r. tanára (1931-1934); közben a Bölcsészettudományi Kar dékánja (1933-1934), az egyetem rektora (1935-1936). A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) közoktatásügyért felelős államtitkára (1927-1931), a váci választókerület kormánypárti országgyűlési képviselője (1931-1939); közben az Országgyűlés alelnöke (1935-1938), elnöke (1938), majd a Felsőház tagja (1942-1944). Az ország német megszállása idején letartóztatták (1944. máj.), a nyilasok hatalomrakerülése után négy hétre a Gestapo fogságába került (1944. okt.-nov.). A II. világháború után, a budapesti Népbíróság ún. feddéssel igazolta (1945. okt.), kitelepítették Poroszlóra (1951). A kitelepítés feloldása után Hajdúszoboszlón élt (1953-tól).
Széles körű munkássága kiterjedt a filozófia, a pedagógia, a szociológia, a tudományelmélet és a művelődéstörténet számos területére. Eklektikus filozófiai nézeteire elsősorban a szellemtörténeti kultúrfilozófia hatott. Kultúr- és történetfilozófiai művei felzárkózást jelentettek a korszerű nyugati gondolkodáshoz. Gr. Klebelsberg Kuno kultuszminiszter munkatársaként jelentős szerepet játszott a magyarországi kultúrpolitika kialakításában és irányításában.
(A kép forrása: WIkipédia)