Rövid leírás
A Magyar Iparművészeti Főiskolán az alakrajz r. tanára (1947–1948), a Pannónia Filmstúdió munkatársa (1963–1969).
A magyarországi avantgárd törekvések egyik legkiválóbb képviselője. Korai művei a szovjet-orosz konstruktivizmus és a francia szürrealizmus példáit követő kompozíciók (Galambász, 1927; Fotómontázs, 1927; Három nézet, 1928). Párizsi tanulmányútjáról hazatérve Bartók Béla és Babits Mihály hatására a népművészet és a provinciális zene motívumvilágát dolgozta fel ún. szentendrei programjaként konstruktív, népies-szürrealista alkotásain (Szentendrei motívum. I–IV., 1935), amit az életművében fontos szerepet betöltő második szentendrei korszakában, a világháború és a hadifogság után is folytatott (Tücsöklakodalom, 1948). A II. világháború után kezdte ház-fej motívumokat feldolgozó, több száz darabból álló monotípia-sorozatát (Illuminációk, 1945–1963). Egy időre visszavonult a művészeti közélettől (1949–1956), majd külföldi útjáról hazatérve megalkotta mélyen asszociatív sorozatát, a Metamorfózist. 1956-tól 1962-ig tartó ún. kalligrafikus korszakában belső indulatainak önkivetítéseként alkotta nonfiguratív-expresszív festményeit (Plasztikus kalligráfia, 1959). Az 1960-as években animációs filmeket is készített Kovásznai Györggyel (Monológ, 1962–1963), majd az évtized végén kezdődő újabb alkotói periódusában szűr- és zászlómotívumokat festett (Pásztorok, 1968; Zászló triptichon, 1972).