Rövid leírás
A Nemzeti Zenede és a Munkás Karnagyképző vezényléstanára (1945), a Magyar Állami Operaház korrepetitora (1946–1963), karmestere, első karmestere (1963–1967), a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának karnagya (1967–1986), elnök-karnagya (1976-tól). A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karmesterképzőjének tanára, tanszékvezető tanára (1957–1982).
Számos új magyar zenemű, köztük operák ősbemutatóját vezényelte (pl. Kadosa Pál: Huszti kaland; Szokolay Sándor: Vérnász, Sámson; Hajdu M.: Kádár Kata; Szabó Ferenc: Légy jó mindhalálig; Petrovics Emil: Bűn és bűnhődés; Durkó Zsolt: Mózes; Balassa Sándor: Az ajtón kívül). Erkel Ferenc két operájának feltámasztására is vállalkozott (Brankovics György; Névtelen hősök; az utóbbi tévé-feldolgozását vezényelte). Dirigálta a többi vezető magyar zenekart is. Az Operaház együttesével és a Filharmóniai Társaság Zenekarával számos országban vendégszerepelt. A magyar karmesterek közül elsőként vezényelt a Moszkvai Nagy Színházban (Bizet: Carmen, 1957) és Tokióban. Hanglemezfelvételein Bartók Béla (Concerto, 1949), Kodály Zoltán, a bécsi klasszikusok és romantikus mesterek művei mellett Szokolay Sándor: Vérnász és Sámson c. operáját is rögzítette (mindkettővel elnyerte a Francia Hanglemez Akadémia Nagydíját).
(A kép forrása: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/k-760F2/korodi-andras-765DB/)