Rövid leírás
A Magyar Kir. Operaház korrepetitora (1916–1917); részt vett Bartók Béla A fából faragott királyfi c. táncjátéka bemutatójának előkészítésében. Neves művészek (pl. Basilides Mária, George Enescu, Bronislaw Huberman, Hubay Jenő, Szigeti József, Vecsey Ferenc, Koncz János stb.) zongorakísérője. Európai és afrikai koncertkörutat tett, majd a tripoliszi színház karmestere (1920–1921). Hazatérve a Modern Magyar Muzsikusok Társaságának alapító tagja (Kadosa Pállal, Kelen Hugóval, Szántó Jenővel, Szabó Ferenccel). A Zeneakadémia tiszteletdíjas, majd r. zongoratanára (1927–1942). A zsidótörvények után zeneakadémiai állását elveszítette (1942), majd munkaszolgálatra hívták be (1944). Hazatérése után ismét a Zeneművészeti Főiskolán tanított (1945-től). Zongorakísérőként az Országos Filharmónia szólistája (1952-től).
Zongoraművészként főként J. S. Bach műveit és a modern zene alkotásait propagálta; az 1949–1950-es évadban eljátszotta J. S. Bach valamennyi billentyűs hangszerre írt művét. Zeneszerzői munkássága szinte minden műfajra kiterjedt; színpadi műveket, oratóriumokat, kantátákat, miséket, kórus- és zenekari műveket, hangszeres szólóműveket és dalokat egyaránt komponált. Hat zenekari darab c. művét Dohnányi Ernő mutatta be (1922), majd Erich Kleiber is vezényelte az IGNM berlini fesztiválján (1925). A Magyar Kir. Operaház játszotta Árva Józsi három csodája c. mesejátékát (1930) és Az két lovagok c. vígoperáját (1934). Zeneszerzőként Bartók és Kodály művészetét nem, sokkal inkább a 20. század elejének modern zenei irányzatait, az expresszionizmust követte. A kezdeti kedvező fogadtatás után fokozatosan a zenei élet perifériájára szorult. Az 1950-es években a hivatalos kultúrpolitika is háttérbe szorította, Tartuffe c. operájának sugárzását letiltották a Magyar Rádióban. Igazi sikereit az 1960–1970-es években érte el, több nagyszabású művét akkor mutatták be.
(A kép forrása: https://info.bmc.hu/index.php?node=artists&table=SZERZO&id=61)