Rövid leírás
Az Eötvös Collegium történelmi tanszékvezető tanára (1937–1950); közben hosszabb tanulmányutat tett Párizsban (1936–1937), Londonban (1938–1939), és az USA-ban (1941), egyúttal a Magyar Történettudományi Intézet (= Gr. Teleki Pál Intézet) osztályigazgatója és a Revue d’Histoire Comparée alapító főszerkesztője (1941–1945). A Pázmány Péter Tudományegyetem Újkori Magyar Történeti Tanszék Könyvtárának tanára (1945–1949), minden állásától megfosztották (1949). Az Agrártudományi Egyetem (ATE) Központi Könyvtárának könyvtárosa (1952–1954), igazgatója (1954–1957). A forradalom és szabadságharc alatt a Magyar Történészek Forradalmi Bizottságának elnöke (1956. okt.–nov.), forradalmi tevékenysége miatt bebörtönözték (1957; amnesztiával szabadult: 1960). A Pest Megyei Levéltár levéltárosa (1960–1966), az MTA II. Osztályának tud. munkatársa (1966–1968), az MTA Történettudományi Intézet Újkori Osztályának tud. főmunkatársa, tud. tanácsadója (1968–1989). Az MTA elnöke (1990. máj. 24.–1996. máj. 9.). Az Európa Mozgalom Magyar Tanácsa (1990-től), a Magyar–Román Társaság (1990-től), a Teleki László Alapítvány (1991-től), a Magyar Külügyi Társaság elnöke (1992-től), a Magyar Történelmi Társulat elnöke (2000-től). A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia örökös védnöke.
A magyar polgári nemzeti átalakulás, a reformkor és az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc kérdéseivel, a sajátos magyar polgári fejlődés egyetemes történeti összefüggéseivel, ill. a magyar és a szomszédos közép-európai népek történeti fejlődési párhuzamainak vizsgálatával foglalkozott. Tudományos pályafutása kezdetén a Görgey-kérdést vizsgálta, nem elsősorban Görgey Artúr (1818–1916) személyiségét tartotta érdekesnek, hanem úgy gondolta, hogy a kérdéshez való hozzáállásban a magyar politikai gondolkodás változásait, a korszak megítélését is elemezheti. Kosáry első könyve (Görgey, 1939), a két világháború között elfogadott álláspont lett, később azonban a politikai változásokat saját maga is megtapasztalhatta: a hivatalos Görgey-kép megváltozása egybeesett Kosáry Domokos elszigetelésével. Görgey sorsával, a kérdés historiográfiájával egész életében foglalkozott, de monográfiát írt Kossuth Lajosról (1802–1894) és gr. Széchenyi Istvánról (1791–1860) is (a Széchenyi Döblingben c. művét a börtönben írta, ill. fejezte be; 1981-ben jelent meg). A magyarországi történetírás kiemelkedő személyiségeként alapvetően új eredményeket ért el a 17–18. századi egyetemes és magyar művelődéstörténet szintetizálása terén is.
(A kép forrása: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=18924)