Rövid leírás
Az Országos Szőlő- és Borgazdasági Kísérleti Állomás kutatómérnöke, kísérletügyi adjunktusa (1933–1942), kísérletügyi főadjunktusa (1942–1943), egyúttal a felsőbb szőlő- és borgazdasági tanfolyam gyakorlatvezető tanára (1935–1939). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Mezőgazdasági és Állatorvosi Karán a szőlőműveléstan (1941–1942), a borgazdaságtan előadó tanára (1943–1944). A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola, ill. a Magyar Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaság-tudományi Kar Szőlőművelés-tani Tanszéke ny. rk. (1943–1947), ny. r. tanára (1947–1948). A Földművelésügyi Minisztérium (FM) Termelési Főosztályának csoportvezetője (1948–1950), a Szőlészeti Kutató Intézet osztályvezető tud. főmunkatársa (1950–1954).
Tudományos pályafutásának kezdetén szőlőművelési, fajtaismereti és szőlőélettani kutatásokkal foglalkozott, majd a II. világháború után jelentős szerepet vállalt a magyarországi szőlő- és bortermelés újjászervezésében, a nagyüzemi termelés kialakításában. A kezdeményezésére megindult szőlőkataszteri felvételek szervezője és irányítója, majd a felvételek alapján a borvidékek felújításának kidolgozója és a munkálatok vezetője. Megszervezte továbbá az első modern szőlőszelekciós kísérleteket, vizsgálta az új szőlőművelési módokat, elsősorban a kordonművelésre való áttérés és a szőlőmunkák gépesítésének lehetőségeit, szorgalmazta a permetező állomások létrehozását. Nevéhez fűződik a későbbi évek szőlőnemesítő munkáját megalapozó szőlő fajtagyűjtemények létesítése.