Nemzeti Sírhelyek


Kovács Margit

Rövid leírás

Kovács Margit

 

A 20. századi magyar művészet egyik legjelentősebb alkotó egyénisége, fellépése új fejezetett nyitott a magyar kerámiaművészet történetében. Művei részben expresszív módon, kerámiába álmodott mesék, részben társadalmi korrajzok a magyar faluról és a 19. század végi kispolgári világról. Körplasztikáit és edényeit korongolással készítette, domborművei mintázottak, dekoratív, figurális kerámiáinak ihletői a középkor egyházi művészete és a magyar népművészet, munkáinak karakteres eleme az ornamens-jellegű felirat. Kedves témáihoz rendszeresen visszatért, legfeljebb a felhasznált anyagot (pl. terrakotta, samott stb.), az alkalmazott technika (pl. mintázás, korongolás stb.) és a színezés módját változtatta.

Az 1930-as évek elején mázas és mázatlan reliefeket, kisplasztikákat, fényes mázas kerámiákat készített. Korai alkotásain keveredett a szecesszió, az expresszionista hatás és a románkori szobrászat zömök arányú formaeszménye. Első fontos műve, a Budapest Székesfőváros Bécsi Idegenforgalmi Hivatala számára készített, ősfoglalkozásokat ábrázoló reliefje (1931), a korszak kiemelkedő kisplasztikája a Zsömlelány (1933). Koppenhágai és párizsi tanulmányútját követően alkotásain megjelenő dekoratív megoldások a francia gótika és a bizánci ikonok hatását mutatták, elvont, stilizált formanyelv jellemezte vallásos tárgyú faliképeit, agyagkivágásait. Ekkor készült a győri Szent Imre templom portálja (1939). Kis- és nagyméretű, népművészeti ihletésű, korongolt figuráinak egész sora született az elkövetkezendő időszakban, virtuóz módon egyesítve a dekorativitást a kerámia adta lehetőségeket a szobrászi igényességgel. A falusi embert, a századvégi kispolgárt ábrázolta elnéző humorral Kuglófmadonna (1938), Szoptató (1948), Leánykérés (1948), Kenyérszelő (1952), Családi fényképalbum (1953) és Párkák (1958) c. alkotásain. Az 1960-as évektől figuráinak egy része újra zömökké, darabos formájúvá vált, mind nagyobb szerepet kapott az elmúlás gondolata, a színek elhalványultak, elmaradtak, nagyméretű korongolt figurákat csőszerűen megnyújtotta (Királyi kézfogó, 1969; Vasárnap, 1973). Utolsó faliképein geometrizáló törekvéseket társít expresszív formaadással (A 700 éves Győr története, 1973).

(A kép forrása: http://kovacsmargit.uw.hu/eletrajz/eletrajz.html)