Nemzeti Sírhelyek


Laczkó Géza

Rövid leírás

Laczkó Géza

 

Az Országos Nőképző Egyesület budapesti gimnáziumának r. tanára, majd a gimnázium igazgatója (1907–1920); közben a Tanácsköztársaság alatt Benedek Marcell mellett francia irodalomtörténeti előadásokat tartott a budapesti tudományegyetemen (1919), a bukás után eltávolították tanári állásából (1920). Budapesten állástalan tanár (1920–1922), a Kultúra Könyvkiadó Vállalat és az Athenaeum Kiadó lektora (1922–1923), Az Est és a Pesti Napló szerkesztője (1923–1939), a Dante Kiadó irodalmi igazgatója (1940–1944), a Szivárvány c. folyóirat filmkritikusa, rovatvezetője (1945–1948). A Nyugat alapító munkatársa (1908-tól). – Az Országos Polgári Radikális Párt alapítója (1914).

Gyermekkorában anyja és nagyanyja nevelte, színtársulatokkal járta az országot, Szabadkán került kapcsolatba Kosztolányi Dezsővel. Pályáját nyelvészeti írásokkal kezdte, később népszerű nyelvművelő cikkeket írt. Első verseskötetében a szecesszió hatása érvényesült (Solo solissimo, 1907), de igazi műfaja az elbeszélés lett. Első, jelentősebb novellái (Madame de Rothe halála; A porosz levél) a Nyugatban és a Jelenkor c. folyóiratban jelentek meg. Történelmi regényeiben Taine tanítását követve mutatta be a középkori és az újkori Magyarország jelentős eseményeit és alakjait, igyekezve pontosan megidézni egy-egy korszak művelődését, mentalitását, rekonstruálni nyelvállapotát. Elutasította a hagyományos romantikus történelmi regény műfaját, műveiben elsősorban filológiai pontosságra törekedett, a realista szépirodalmi stílus és a pontos művelődéstörténet-írás szintézisét igyekezett létrehozni írásaiban (Német maszlag, török áfium, 1918; Rákóczi, 1955). Saját élettörténetét regénytrilógiában dolgozta fel: A sorozat első kötete gyermekkorát írta le (Noémi fia, 1916), a második rész, a Királyhágó c. regénye (1938) az Eötvös Collegiumban töltött évei és a franciaországi idők lenyomatát adja, hiteles képet rajzolva a Nyugat indulásáról is (1938). (A harmadik kötet, a Szent Iván tüze, időben előbb, 1932-ben jelent meg.) Műfordítóként elsősorban klasszikus francia szerzőket (pl. Molière, Balzac, Daudet, Anatole France, Maupassant, Romain Rolland stb.) tolmácsolt. A Kultúra Könyvtár sorozatban népszerű életrajzokat szerkesztett (1921-től).

 

(A kép forrása: Wikipédia)