Rövid leírás
A József Műegyetem Mérnöki Osztálya és Építészi Osztálya Vízépítéstani Tanszéke tanársegéde (1925–1928), a Földművelésügyi Minisztérium (FM) Vízrajzi Intézetének beosztott mérnöke (1928–1935), a víztani (1935–1938), a vízjelző csoport vezetője (1938–1941), a kolozsvári kultúrmérnöki hivatal főnöke (1941–1942), az FM Vízhasznosítási Ügyosztályának vezetője (1942–1945). A Vízrajzi Intézet kutatómérnöke (1945–1948), az Országos Vízgazdálkodási Hivatal Vízrajzi Osztályának osztályvezető-helyettese (1948–1952), a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Vízgazdálkodási Osztályának vezetője (1952–1963), a Vízügyi Dokumentációs és Továbbképző Intézet tud. munkatársa (1963–1969). A Nemzetközi Dunabizottság és a Dunai Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság felkért szakértője. A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE), ill. a BME magántanára (1948–1951), majd az ÉKME c. egy. tanára.
A magyarországi vízügyi kutatások egyik jelentős személyisége. Nevéhez fűződik Magyarország vízkészletének első, módszeres számbavétele, ezzel összefüggésben az egész magyarországi vízrajzi adatgyűjtési és feldolgozási rendszer megújítása. Kidolgozta a világ akkoriban legteljesebb előrejelzési rendszerét, amely később a hazai számítógépes előrejelzés alapjául szolgált. Korszerű információszolgáltatási elvek alapján megszervezte a magyarországi Vízügyi Szakkönyvtárat. Kutatóként nemzetközileg is alapvetően új eredményeket ért el a Duna magyarországi víz- és jégjárási viszonyainak, ill. a Tisza-völgy hidrológiájának és vízszabályozásának feltárása terén. A magyar Duna vízjárása c. műve (1934) a magyar vízrajzi szakirodalom klasszikus alkotása. Tudománytörténeti és nyelvművelő tevékenysége is értékes.