Nemzeti Sírhelyek


Litkey György, vitéz (Littkey György)

Rövid leírás

Litkey György, vitéz (Littkey György)

 

Néprajzi gyűjtést végzett a Borsod-miskolci Múzeum számára (1931–1935), majd Kapuvárott (1936–1941), Ócsán (1941–1944) és Budapesten tanított (1944–1962). A vörösberényi Pedagógus Művésztelep vezetője (1953-tól). A Pedagógus Szakszervezet Képzőművészeti Stúdiójának alapító tagja (1953), művészeti vezetője (1956–1975). Az 1960-as években hosszabb ideig Brüsszelben dolgozott.

Olajképeket és akvarelleket festett, montázsokat készített, számos klasszikus szépirodalmi művet illusztrált. Művészi pályája első szakaszában a Palócföld, a Balaton, az Alföld hagyományos népi életének spontán közvetlenségű, gazdag koloratúrájú ábrázolója, expresszionizmushoz közelítő, széles, lendületes ecsetvonásai Vaszary János műveit idézik (Kapuvári menyecske, 1941). Az 1960-as évek külföldi útjai hatására műveit a modern művészet törekvések befolyásolták (Csellózó, 1966), művészi eszköztára megváltozott, enteriőrjei, táj- és városképei, jelenetei a természeti motívumokat megőrizve redukált, stilizált jelegyüttesekké formálódtak (Nagy keverőüst, 1976). Szürrealisztikus, játékos vonalvezetésű, színekből építkező képei síkba kiterített tájkompozíciók (Bakony, 1973), különös alkotásait gondos szerkesztés, finom irónia jellemzik (Füredi móló). Tevékenysége igen nagy hatással volt a magyar művészet 1960-as évekbeli megújulására.

 

(A kép forrása: http://litkeygyorgy.hu/)