Rövid leírás
Budapesten magántervezői irodák tervezőmérnöke (1927–1931), önálló tervező művész (1931–1936), az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) műszaki osztálymérnöke, majd főmérnöke (1936–1944). A II. világháború után, az Országos Építésügyi Kormánybizottság Építésracionalizálási Főosztályának vezetője (1946–1947), az Építés-, és Közmunkaügyi Minisztérium Építéspolitikai Főosztálya, ill. Tervfőosztálya vezetője (1947–1949). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (JNMGE)az építészettörténet előadó tanára (1948–1949), az ÉKME, ill. a BME Általános Építészeti Tanszéke (1949–1950), Építéselméleti Tanszéke (1950–1951), II. sz. Építészettörténeti Tanszéke ny. r. tanára (1949–1952), II. sz. Építészettörténeti Tanszéke (1952–1957), Építészettörténeti Tanszéke egyetemi tanára (1952–1975. dec. 31.) és a tanszékek vezetője (1949–1971), egyúttal az Építészettörténeti és Elméleti Intézet igazgatója (1971–1974).
Az Új Építészet (1945–1949), az Építés-Építészet c. folyóiratok felelős, ill. főszerkesztője (1948–1951). Az Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények szerkesztője, a Magyar Építőművészet szerkesztőbizottságának elnöke (1958-tól). A Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) elnöke (1955–1964). Az MTA titkára (1955. máj. 28.–1958. nov. 28.).
A 20. századi magyar és egyetemes építészet új irányzataival, Breuer Marcell, Goldfinger Ernő, Vágó Péter munkásságával foglalkozott. Jelentős szerepet vállalt a szocialista realista építészettel szembeni fellépésben. Visszaemlékezései fontos kordokumentumok.
(A kép forrása: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/m-76AF9/major-mate-76B86/)