Rövid leírás
A Halélettani és Szennyvízvizsgáló Kísérleti Állomás, ill. a Haltenyésztési Kutató Intézet asszisztense, kísérleti adjunktusa (1907–1933), igazgatója (1933. dec. 1.–1945. szept. 30.), nyugdíjas igazgatója (1945. okt. 1.–1952. szept. 30.), nyugdíjas tud. munkatársa (1952–1957). Az MTA Dunakutató Állomásának nyugdíjas tud. tanácsadója (1957-től). A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1932–1943), a hidrobiológia ny. rk. tanára (1943–1945). Az MTA V. Osztálya elnöke (1953–1956).
A magyarországi hidrobiológiai kutatások egyik legjelentősebb 20. századi kutatóegyénisége. Részben továbbfejlesztette Winkler Lajos vízelemzési módszereit, majd nemzetközileg is alapvetően új, széles körben elterjedt módszereket dolgozott ki vízben oldott anyagok meghatározására, amelyek közül nagy jelentőségűek a 21 vízkémiai komponens gyors, helyszíni vizsgálatára alkalmas, ún. félmikro-módszerei. Kidolgozta a vizek kémiai alapon történő tipizálását. Hidrobiológusként elsősorban a vizek termelési viszonyait tanulmányozta, a magyarországi produkcióbiológiai, vízi közösségi biológiai és tótípustani kutatások egyik megalapítója. Újszerű módon értelmezte a vízi élővilág anyag- és energiaforgalmát, elsőként vizsgálta a barlangi és szikes vizek kémiai összetételét.
(A kép forrása: https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/m-76AF9/maucha-rezso-76CEF/)