Rövid leírás
Az I. világháborúban orvosként hadi szolgálatot teljesített (1914-1918), majd a budapesti Erzsébet Szegényház Kórházának alorvosa (1919-1921). A Pázmány Péter Tudományegyetem Agyszövettani Intézetének gyakornoka, egy. tanársegéde (1921-1926), az Elme- és Idegkórtani Klinika tanársegéde (1926-1930). A szegedi Ferenc József Tudományegyetem magántanára és az ideg- és elmekórtan ny. rk. (1930-1935), ny. r. tanára és az Elme- és Ideggyógyászati Klinika és Agykutató Intézet igazgatója (1935-1940). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen az ideg- és elmekórtan ny. r. tanára és az Elme- és Ideggyógyászati Klinika igazgatója (1940-1945); közben az egyetem rektorhelyettese (1940-1941), rektora (1944-1945), rektorsága alatt megtagadta az egyetem Németországba való kitelepítését (1944). Országgyűlési képviselő, a Felsőház tagja (1940-1943). A II. világháború után Romániában maradt, a marosvásárhelyi Bolyai Egyetem Orvostudományi Kara, ill. az átszervezés után az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Főiskolai Ideggyógyászati Klinika klinikaigazgató egy. tanára (1945-1964) és a Román Tud. Akad. marosvásárhelyi kutatóállomásának vezetője (1955-1964). Áttelepülése után a budapesti Orvostovábbképző Intézet (OTI) Idegkórtani Intézete tanszékvezető és klinikaigazgató egy. tanára (1964-1969).
A 20. századi neuropszichiátriai és neuropatológiai kutatások egyik legjelentősebb magyarországi kutatója, Környey Istvánnal a kolozsvári klinikán az első magyar idegsebészeti osztály megszervezője. Nemzetközileg is alapvetően új eredményeket ért el az idegrendszer örökletes bántalmai és a skizofrénia kórszövettani vizsgálata terén. A kisagy rost- és pályakapcsolatainak felderítésére elsőként alkalmazta a szinapszis-elfajulás kísérleti módszerét, amely úttörő jelentőségű a kisagy sejtrendszerének feltárása területén.
(A kép forrása: https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/m-76AF9/miskolczy-dezso-76E68/)