Rövid leírás
A Szent János Kórház cselédkönyves orvosa, majd fogorvosi szakrendelőt nyitott (1926), iskolaorvos a Toldy Ferenc reáliskolában (1926–1927), a XIV. kerületi Egressy úti (1928–1931), a II. kerületi Medve úti polgári (1931–1943), valamint a Hunfalvy János felsőkereskedelmi iskolában. A Napkelet munkatársa, kritikusa (1927–1931), a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának vezetője (1934–1935), a Válasz szerkesztője (1934), a Kelet (1939–1942) és a Magyar Csillag munkatársa (1941–1944), Hódmezővásárhelyen óraadó tanár (1945–1950).
Az írói sikert és az ismertséget a Nyugat pályázatára írt, Horváthné meghal c. novellája hozta meg számára (megjelent a Nyugat 1925. karácsonyi számában); Osvát Ernő felfigyelt tehetségére, Babits barátságába fogadta, a folyóirat rendszeresen közölte írásait, s egyik vezérkritikusa is lett. 1926-tól publikált a Protestáns Szemlében, a Társadalomtudományban, az Erdélyi Helikonban, a Napkeletben. Meghatározó élményt jelentő olaszországi és franciaországi körútját (1928) követően a Napkelet folytatásokban közölte első regényét, az Emberi színjátékot (1929), amely kötetben csak 1944-ben jelent meg. A Protestáns Szemlétől és a Nyugattól megválva megindította egyszemélyes, 17 számot megélt folyóiratát, a Tanút (1932–1937), amelyben társadalmi reformeszméit közölte. Fülep Lajossal és Gulyás Pállal együtt rövid ideig a Válasz alapító szerkesztője (1934-től), közben a Magyar Rádióban átvette az irodalmi osztály irányítását (1934–1935), s megjelentette a Magyar Rádió feladatai (1935) c., a rádiózás elméletét érintő alapvető tanulmányát. 1935-ben csatlakozott az Új Szellemi Front reformmozgalomhoz, a népi írókhoz (népi mozgalom), s főként a Magyarország, a Kelet Népe, a Tükör, a Híd és a Magyar Csillag hasábjain publikált. Az 1930-as évek közepén írt, Gyász (1935) c. lélektani regénye egy fiatal özvegyasszony korlátozott életlehetőségeit mutatja be a falusi élet már-már torzulttá szilárdult erkölcsi elvárásainak tükrében. A Bűn (1937) egy nyomorgó napszámos budapesti útkeresésének kilátástalanságát ábrázolja. Az 1930-as évek végétől sorra születtek főként társadalmi (Villámfénynél, 1936; Papucshős, 1938; Mathiász-panzió, 1940; Győzelem, 1941), majd történelmi drámái (VII. Gergely, 1937; Széchenyi, 1946; stb.), melyek közül többet nagy sikerrel mutatott be a budapesti Nemzeti Színház (Villámfénynél, 1938. márc. 30.; VII. Gergely, 1939. máj. 13.; Papucshős, 1939. nov. 4.; Cseresnyés, 1942. jan. 10.). A Tanút megelőző és megelőlegező korszak esszéit Kisebbségben (1939) címmel kötetbe rendezte, bennük a magyar irodalom karakteréről és fejlődéséről vallott. A minőség forradalma (1940) a Tanúban megjelent írásainak gyűjteménye. Az 1930-as évektől központi szerepet töltött be a népi írók mozgalmában. Móricz Zsigmondnak segített a Kelet Népe szerkesztésében (1939–1942).
A II. világháború után kezdte el írni az Iszonyt (1947), amelynek közlését a Kelet Népe kezdte el, majd a Válasz fejezte be. A szerző által tudatregényként aposztrofált lélektani regény Kárász Nelli önvallomásán keresztül a falu erkölcsi világának, társadalmi problémáinak bemutatásához tért vissza, a női lélek és az abban végbemenő változások ábrázolásán keresztül. Illés Endre megbízására kezdte el írni vásárhelyi regényét, az Égető Esztert (1956). Az eredetileg Őrültek címmel íródott nemzedék- vagy családregény ötven év magyar makro- és mikrotörténetét fogja át; a mű Németh László legnagyobb ívű prózai vállalkozása. 1949-től Budapesten élt, saját regényei nem, csak műfordításai jelenhettek meg; lefordította pl. Jirasek, Groszman, Gladkov, Shakespeare, Lev és Alekszej Tolsztoj számos művét. Nagy sikerrel mutatták be a Nemzeti Színházban, még a forradalom kitörése előtt, Galilei c. drámáját (1956. okt. 20.); 1957-től a pesti és a vidéki színházak sorra műsorra tűzték darabjait. A Szovjet Írószövetség meghívására 1959-ben a SZU-ba utazott. Ebből merítette Utazás c. vígjátékának témáját (bem.: Katona József Színház, Budapest, 1962). 1955-től az év egy részét a Tihanyi-félszigeten, Sajkódon töltötte, itt született írásait Sajkódi esték (Bp., 1961) címmel gyűjtötte egybe. Ott írta meg az Irgalom (1965) c. regény nagy részét is. Utolsó drámáját, Az írás ördögét 1970-ben mutatták be Szegeden és Hódmezővásárhelyen.