Rövid leírás
A párizsi egyetem Ideg- és Elmegyógyászati Klinikáján Jean-Martin Charcot professzor tanársegéde (1881–1883). A budapesti lipótmezei (1883–1889), majd a budapesti angyalföldi elmegyógyintézet orvosa (1889–1910), a lipótmezei elmegyógyintézet igazgató-főorvosa (1910–1925); c. miniszteri tanácsosi rangban (1916–1925), c. h. államtitkárként nyugdíjazták (1925).Nyugdíjazása után elmebetegügyi miniszteri biztos (1925-től). A Magyar Elmeorvosok Egyesülete elnöke, a Magyar Elmevédelmi Liga megalapítója, az Igazságügyi Orvosi Tanács alelnöke.
Alapvetően új eredményeket ért el a magyarországi ideg- és elmebetegek ápolása és rehabilitációja terén. A lipótmezei elmegyógyintézetben megszervezte és felállította az első magyarországi elmebeteg-tanácsadó állomást, elsőként kezdeményezte az elmebeteg-ellátás és az elmebetegségeket megelőző gondozói munka összekapcsolását. Az elsők között foglalkozott a magyarországi ifjúsági elmebetegségekkel, és elsőként vizsgálta az elmebetegek érdek- és jogvédelmi lehetőségeit. Vezető szerepet játszott a nemzetközileg is nagy visszhangot kiváltó elmebetegügyi törvény kidolgozásában, s az ezzel kapcsolatos jogi munkálatokban.