Rövid leírás
Baján újságíró (1912–1914), az I. világháború kitörése után frontszolgálatot teljesített, tartalékos zászlósként orosz hadifogságba esett (1915; csak 1918-ban térhetett vissza Magyarországra. Az Országos Földműves Szövetség titkára (1920–1922), a Magyar Jelzáloghitelbank Rt. titkára (1922–1923), vezértitkára (1923–1924), cégvezetője (1924–1925), igazgatója (1925–1937), ügyvezető igazgatója (1937–1945). A politikai életbe nagyatádi Szabó István kisgazdapártjának tagjaként kapcsolódott be (1920-tól). A gr. Zichy János vezette Keresztény Gazdasági és Szociális Párt országgyűlési képviselőjelöltje (1931), az FKgP tagja (1932-től), a párt polgári tagozatának egyik életre hívója és társelnöke (1943-tól). A két világháború között irodalmi és képzőművészeti írásokat közölt és a Magyar Nemzet képzőművészeti kritikusaként is tevékenykedett (1942–1944).
A II. világháború után a Magyar Nemzeti Bank (MNB, 1945. jan.–aug. és 1945. nov.– 1946. aug.) és az Országos Gazdasági Tanács elnöke (1945. máj.–1945. júl.), az Ideiglenes Nemzeti Kormány pénzügyminisztere (1945. júl. 21.–1945. nov. 15.). Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1945. ápr.–nov.), nemzetgyűlési képviselő (Nagy-Budapest, 1945–1947). Az FKgP fővárosi szervezetének elnöke (1945), a párt országos intézőbizottságának tagja (1945. aug.-tól), újjászervezett polgári tagozatának elnöke (1947. jún.-tól). A párton belül, a kommunista párttal szoros együttműködésre törekvő Ortutay–Oltványi-csoport (az ún. „O”-csoport) egyik névadója. A Magyar Köztársaság berni követe (1947. aug.–1948. aug.). A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) elnöke (1948. dec.–1950. febr.), az Országos Szépművészeti Múzeum főigazgatója (1950–1952). A Magyar Művészet c. folyóirat szerkesztője (1935–1938), a Politika c. lap főszerkesztője (1947–1948).
(A kép forrása: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/o-77160/oltvanyi-imre-artinger-7719E/)