Rövid leírás
A hartai, a lovasberényi, a budapesti és a soltvadkerti gyülekezet segédlelkésze (1924–1929); közben Svédországban tett hosszabb tanulmányutat (1927–1928), tábori lelkész (1929–1931). A ceglédi gyülekezet lelkipásztora (1931–1941), egyúttal a Közép-Pest evangélikus egyházmegye esperese (1937–1941) és a Bányai Egyházkerület lelkészegyesületének elnöke (1939–1941). A budapest-kelenföldi gyülekezet lelkipásztora (1941–1945). A két világháború közötti teológiai cikkeiben megújulást hirdetett, és gyakran írt szociális kérdésekről. Élesen bírálta a nemzetiszocializmust, nevét a német megszállás miatti tiltakozásul magyarosította (1944. márc.). Az ország német megszállása után több száz üldözöttet mentett meg.
A II. világháború után, a Bányai Evangélikus Egyházkerület püspöke (1945. aug.-tól). Püspökként a kommunista hatalommal szemben igyekezett védelmezni egyháza függetlenségét. Miután nem fogadta el az egyházi iskolák államosítását és lemondani sem volt hajlandó, a gazdasági rendészet letartóztatta (1948. szept. 8.), és a Budapesti Uzsorabíróság dollársegély bejelentésének szándékos elmulasztása hamis vádjával két év fegyházra és ötévi hivatalvesztésre ítélte (1948. okt. 1.); ez volt az első magyarországi koncepciós per, amely egyházi vezető ellen indult. A börtönben az azonnali szabadon bocsátás és állami nyugdíj ígérete ellenére sem mondott le püspöki tisztéről (1949. jan.). A Magyarországi Evangélikus Egyház külön fegyelmi bírósága, Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter felszólítására, püspöki hivatalából való elmozdításra ítélte (1950. ápr. 1.), szabadulása (1950. máj. 30.) után visszavonultan élt, az 1948-as vád alól a Legfelsőbb Bíróság bűncselekmény hiányában felmentette (1956. okt. 5.; az evangélikus egyház is rehabilitálta: 1956. okt. 8.). A megszüntetett Bányai Evangélikus Egyházkerület utódjaként életre hívott Déli Egyházkerület püspöke (1956. okt. 31.–1958. jún. 18.). A forradalom és szabadságharc leverése után sem volt hajlandó együttműködni az új hatalommal, ezért végleg elmozdították püspöki székéből (1958. júl.), s egyháza nyugdíjazta (1958. okt.). Személye a kommunista vallásüldözéssel szembeni helytállás egyik jelképévé vált. 1990-ben, ill. 1995-ben jogilag és egyházjogilag is rehabilitálták. Az Evangélikus Világszövetség második alelnöke (1947–1957), első alelnöke (1957–1963), az elnökség tb. tagja (1963-tól).
(A kép forrása: https://reformacio.mnl.gov.hu/ordass_lajos)