Rövid leírás
A József Műegyetem Vegyészmérnöki Osztályán tanult (1930–1932), a Pázmány Péter Tudományegyetemen gyógyszerész okl. (1934), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (JNMGE) vegyészmérnöki okl. szerzett (1941).
A budapest Alkotás utcai honvédkórház önkéntese (1934–1935). A Keresztmetszet c. folyóirat szerkesztője (1936). Feleségével együtt Londonban, majd Párizsban élt (1938-tól), s csak a háború kitörése előtt tértek haza (1939. szept.). Rövid ideig katonai szolgálatot teljesített a Délvidéken (1941), majd munkaszolgálatosként a 2. Magyar Hadsereggel a Donnál harcolt; a voronyezsi offenzíva utáni visszavonuláskor megsebesült, hadifogságba került, két évig a Tambov melletti munkatáborban, 1945–1946-ban Krasznogorszkban tartották fogva. Hazatérése (1946) után állandó rovatot kapott A Reggel c. lapban. Az Ifjúsági Színház (1949–1951), a Magyar Néphadsereg Színházának dramaturgja (1951), a Szépirodalmi Könyvkiadó lektora (1954–1957). Az 1956. évi forradalomban való részvétele miatt nem publikálhatott, az Egyesült Gyógyszergyár Orvostudományi Osztályának mérnökeként dolgozott (1958–1963). Első novellái 1936-ban, a Keresztmetszetben jelentek meg. Első, Félálom c. regényét Szerb Antal lektori ajánlása ellenére sem adták ki. 1937-ben a Szép Szó köréhez csatlakozott, ott jelent meg Forradalom c. novellája, melynek szövegét József Attila gondozta; e művének címét később Tengertáncra változtatta, s első, 1941-ben megjelent novelláskötetének címadó darabja lett. Hosszabb szünet után Krasznogorszkban kezdett újra írni, több művében is megörökítette a háború és a hadifogság megpróbáltatásait (Voronyezs, 1947; Lágerek népe, szociográfia, 1947; Emlékezők – Amíg ide jutottunk, 1946). Az 1950-es évek elején a Magyar Írók Szövetsége pártaktivistája, riportjai jelentek meg – többek között az épülő Sztálinvárosról – az Irodalmi Újságban és a Szabad Népben. Prózája a realista ábrázolás irányából a sematizmus felé fejlődött (Házastársak, 1951). 1952-ben éles támadás érte, többek között a Révai József részéről burzsoá életérzéssel vádolt Lila tinta c. novellája miatt. Írás közben (1953) c. cikkében teoretikusan is szakított a sematizmussal, s az írói pártellenzék táborába került. Több, az 1950-es években elkezdett vagy megírandó regénye befejezetlenül maradt (A Bónis család, Babik), ugyancsak töredékben maradt 1954-ben Déry Tiborral közösen írt regénye, a Három nap az Aranykagylóban (megjelent 1978-ban; a regénytöredék történetét Egy négykezes regény tanulságos története [1979] címmel írta meg). Sorra jelentek meg kisprózai műveit összegyűjtő könyvei: a Hóviharban (1955) c. novelláskötet, az Ezüstpisztráng (1956) c. karcolatgyűjtemény, a Nehéz napok (1957) c. novella.
Az 1956. évi forradalom idején az Írószövetség elnökségének és az Irodalmi Újság szerkesztőbizottságának tagja, megfogalmazta a Szabad Európa Rádió beköszöntőjét, naplójegyzetekben kísérte figyelemmel a forradalom eseményeit, s megjelent Fohász Budapestért c. írása. Szerepvállalása miatt évekig nem jelenhettek meg írásai, 1962-től az Új Írás, majd az Élet és Irodalom közölte újra műveit. 1963-ban a filmgyár megbízásából megírta a Tóték és a Macskajáték első forgatókönyv-változatát. A Tóték drámaváltozatát nagy sikerrel mutatta be a Thália Színház (1967. febr. 24.), az azonos c. kisregény még ugyanabban az évben megjelent a Nászutasok a légypapíron c. kötetben. Súlyos infarktusa után is folyamatosan dolgozott, egyperces novellái szinte évente újabb, bővített kiadásban jelentek meg. Pisti a vérzivatarban (1969) c. groteszk drámájának bemutatását nem engedélyezték. A Tóték nemzetközi sikert hozott számára; a darab elnyerte a „Fekete Humor Nagydíját” (1970), Fábri Zoltán Isten hozta, őrnagy úr! címmel készített filmet a műből (1969). A Pesti Színházban nagy sikerrel játszott Macskajátékból Makk Károly filmet rendezett (1974). „Rózsakiállítás” (1977) címmel a halál-tematikát feldolgozó kisregénye jelent meg. Gerinccsigolya-műtéte után még befejezte a Rajk-perről szóló Forgatókönyv c. drámáját.
(A kép forrása: Wikipédia)