Rövid leírás
A Budapesti Református Főgimnázium óraadó, h. tanára (1913), a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Érem- és Régiségtára díjtalan gyakornoka (1914), a Ludovika Akadémián a katonai földrajz, a gazdaság- és a hadtörténet r. tanára (1914–1916), a konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet titkára (1917–1919). A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) segédőre (1919–1922), múzeumi őre (1922–1923), az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Antik Osztálya múzeumi őre, egyúttal a Szobor Osztály vezetője (1923–1937). A múzeum igazgatóőre, az Egyiptomi Gyűjtemény megszervezője (1937–1944), Csánky Dénes távozása után mb. vezetője (1944–1945).
A II. világháború után az újjáépítési munkálatok vezetője (1945). A magyarországi műkincseket Nyugatról hazahozó bizottság tagja, a Szépművészeti Múzeum veszteséglistáinak összeállítója, majd Frankfurtban és Münchenben azonosította az elrabolt magyar műkincseket (1946. okt.–dec.). Az MNM igazgatótanácsának tagja (1946–1947). A szegedi Ferenc József Tudományegyetem, ill. a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszéke magántanára (1936–1941), ny. rk. tanára (1941–1945), a Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE BTK Klasszika Archaeologia Tanszéke alapító ny. r. tanára (1945–1952), egy. tanára (1952–1967) és a BTK dékánhelyettese (1957–1959). Klasszikus archeológiával, elsősorban görög terrakottaszobrászattal és az ókori Pannónia provincia kőemlékeivel foglalkozott. Megtalálta és közzétette Mucius Scaevola egyetlen emlékét, összeállította a Magyarországon feltárt terrakották katalógusát.
(A kép forrása: https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/o-77160/oroszlan-zoltan-771DE/)