Rövid leírás
A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Természettani Intézete tanársegéde (1909-1912), első tanársegéde (1912-1916) és magántanára (1915-1916), egyúttal az elméleti fizika h. tanára (1915-1916), majd a matematikai természettan ny. rk. tanára (1916-1919). A Budapestre menekített kolozsvári egyetem ny. r. (1919-1920), ny. r. tanára (1920-1921). A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen az elméleti fizika ny. r. tanára és az Elméleti Fizikai Intézet igazgatója (1921-1928); közben a Matematikai és Természettudományi Kar dékánja (1923-1924), dékánhelyettese (1924-1925). A Pázmány Péter Tudományegyetemen az elméleti fizika ny. r. tanára és az Elméleti Fizikai Intézet igazgatója (1928-1945).
A korszerű magyar elméleti fizikai kutatások elindítójaként Magyarországon az elsők között foglalkozott a modern fizika eredményeivel, elsősorban relativitáselmélettel, kvantummechanikával és elektrodinamikával. Behatóan vizsgálta a természettudományok filozófiai problémáit, a matematika, a csillagászat és a repülés legújabb eredményeit. Szegedi, majd budapesti intézetét a magyarországi fizikai kutatások központjává fejlesztette, ahol az 1920-as-1930-as években külföldi és és külföldön élő neves magyar tudósok is megfordultak (pl.: A. Eddington, W. Heisenberg. M. Planck; ill. Teller Ede, Lánczos Kornél, Wigner Jenő stb.).
(A kép forrása: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/MuMaTu-a-mult-magyar-tudosai-1/ortvay-rudolf-4B9C/)