Nemzeti Sírhelyek


Ottlik Géza, felsőozorai és kohanóczi

Rövid leírás

Ottlik Géza, felsőozorai és kohanóczi

 

Az Új Nemzedék munkatársa (1932), a Budapesti Hírlap bridzsrovatának szerkesztője (1933), a Magyar Rádió dramaturgja (1945–1946). 1931-től rendszeresen publikált; első írásai a Napkeletben, a Budapesti Hírlapban és az Új Magyarságban jelentek meg. Az 1930-as évek közepétől a Magyar Rádió (MR) Irodalmi Osztályának dolgozott. Lefordította O’Neill Amerikai Elektra c. drámáját, amelyet a Nemzeti Színház 1937-ben mutatott be. A Drugeth-legenda c. elbeszélését a Nyugat közölte (1939). Az 1940-es években a Tükör, az Ezüstkor és a Magyar Csillag hasábjain publikált. A Magyar Rádió dramaturgjaként Huszonöt év magyar irodalma címmel húsz előadásból álló sorozatot rendezett (1945–1946), emellett számos hangjátékot írt és fordított. 1945 után írásai az Új Idők, a Magyarok, a Válasz és az Újhold c. folyóiratokban, ezek megszűnése után a Vigiliában jelentek meg.

1948-ban készítette el Iskola a határon c. – főművének tartott – regényének első változatát (Tovább élők címmel), a végleges változat, több átdolgozást követően, 1959-ben jelent meg. Az 1950-es években kiszorult az irodalmi életből, s főképp fordítóként tevékenykedett. Hajnali háztetők (1957) c. kisregényének „ősszövege” részben a Magyar Csillag 1944. évfolyamában már megjelent; kisregényéből játékfilm is készült (1988). Angol, amerikai, német, francia írók regényeit fordította magyarra. Utolsó regénye (Buda) az Iskola a határon ikerdarabjának készült; Lengyel Péter gondozásában, több átdolgozást követően jelent meg. A Magyar PEN Club titkára (1945–1957). 

 

(A kép forrása: Körkép című antológia (1986), a kép köteten belüli sorszáma: 22, szerző: Csigó László fotóművész)