Rövid leírás
Az I. világháborúban a 34. cs. és kir. gyalogezred tisztjeként harcolt (1915–1918); főhadnagyi rangban (1917), a Tanácsköztársaság idején a Magyar Vörös Hadseregben szolgált (1919). A Nemzeti Hadsereg, ill. a Magyar Honvédség kötelékébe kerülve az Abaúj-Torna vármegyei katonai parancsnokságon (1919–1921), majd a miskolci 7. vegyes dandár parancsnokságán beosztott tiszt (1921–1924). Egerben elvégezte az ún. Szabályismertető Tanfolyamot (a Hadiakadémia rejtett előkészítő tanfolyamát, 1924–1925), századossá léptették elő (1925). A 14., majd a 2. honvéd gyalogezredben szolgált (1925–1928), a 2. honvéd kerékpáros zászlóalj első századának parancsnoka (1928–1935), majd őrnagyi rangban, Esztergomban, a 3. honvéd kerékpáros zászlóalj tisztje (1935–1937). A Koronaőrségnél szolgált (1937–1945); alezredesi (1939-től), ezredesi rangfokozatban (1942-től).
A Koronaőrség parancsnoka (1943. jan.–1945). A magyarországi harcok idején, mielőtt Budapest körül az ostromgyűrű bezárult volna, a Szent Koronát a többi koronázási jelvénnyel és a Szent Jobbal együtt Veszprémbe (1944. nov.), onnan Kőszegre (1945. jan.), majd osztrák területre vitette (1945. márc.), ahol a Salzburg közelében lévő Mattsee községben, a Szálasi-kormány utasítására elásatta (1945. ápr. 26–27-ére virradó éjjel). Miután hadifogságba esett, az amerikai hatóságok előtt felfedte a korona hollétét (1945. júl.). Haláláig Németországban élt. A Szent Korona megmentéséért posztumusz vezérőrnaggyá léptették elő.