Nemzeti Sírhelyek


Palotai Boris

Rövid leírás

Palotai Boris

 

1919–1940 között Kassán élt, ott jelent meg első verseskötete (Tavaszi áradás, 1926), majd első kisregénye (Az úszóbajnoknő). Péter, egy szegény kisdiák regénye c. művével megnyerte az Athenaeum Kiadó regénypályázatának díját. Budapesten, az Asszonyok c. lap szerkesztője (1946), a Népszava kulturális rovatának vezetője (1947–1953).

Sztálinvárosban egy időre a munkások közé költözött, s tapasztalatairól elbeszélésekben (Kakasszó, 1951), riportokban és regényekben számolt be (Sztálinvárosi gyerekek, 1953). Az 1950-es évek egyik sikeres filmjének (Én és a nagyapám) forgatókönyvírója. Keserű mandula (1958) és Zöld dió (1968) c. regényében korának aktuális problémáival foglalkozott., de ezekben is megjelent lírai hangvételű ábrázolókészsége.

Regényeiből, elbeszéléseiből több filmet forgattak (Ünnepi vacsora, 1956; Öröklakás, 1963; Nappali sötétség, 1963; Szerelmespár, 1972; Próbafelvétel, 1974; Zöld dió, 1974; Szürkezakós és a mama, 1976). Szigorú szerelmesek c. színművét a budapesti Katona József Színház mutatta be (1974). Nő a barakkban c. tv-drámája elnyerte a monte-carlói filmfesztivál nagydíját.

 

 


(A kép forrása: Körkép című antológia (1983), a kép köteten belüli sorszáma: 22, szerző: Csigó László fotóművész)