Rövid leírás
A József Műegyetem, ill. a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Mérnöki Osztály II. sz. Hídépítéstani Tanszéke tanársegéde (1929–1936), a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium XIII. Szakosztálya (Hídépítési Ügyek) előadója (1936–1945). A Közlekedésügyi Minisztérium főmérnöke, műszaki tanácsosa, majd miniszteri osztálytanácsosa (1945–1948), egyúttal a minisztérium tervezési csoportvezetőjeként Nógrád és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyék hídépítési kerületi felügyelője is (1945–1948). Az általa megszervezett Állami Mélyépítéstudományi és Tervező Intézet igazgatója (1948–1949), az Építéstudományi Intézet igazgatóhelyettese és laboratóriumvezetője (1949–1950), a Földalatti Vasúti Beruházó Vállalat vezérigazgató-helyettese (1950–1954). A JNMGE, ill. a BME Építőmérnöki Kar Hídépítéstan Tanszéke magántanára (1944–1949), ny. r. tanára és a Tanszék vezetője (1949–1951). A szolnoki Közlekedési Műszaki Egyetem (KME) Mechanika és Tartószerkezet Tanszéke tanszékvezető egy. tanára (1952–1955), az ÉKME Építőmérnöki Kar Hídépítéstan Tanszéke egy. tanára (1955–1957) és a tanszék vezetője (1957–1963), az ÉKME, ill. a BME Építőmérnöki Kar Építőanyagok Tanszéke tanszékvezető egy. tanára és a Beton- és Vasbeton-építési Laboratórium vezetője (1963–1968). Az MTA Építéstudományi Munkaközössége vezetője (1956–1968).
Beton- és vasbeton szerkezetek szilárdságtanával és anyagtanával, betonszilárdítással, tartórácsok és keretszerkezetek számításával, általános hídépítési kérdésekkel foglalkozott. A II. világháború után vezető szerepet játszott a Duna-hidak újjáépítésében.