Rövid leírás

Pap Gyula

Részt vett a Műcsarnok Hadviselt művészek c. kiállításán (1918). Erdélyben, Nagyszebenben és Kolozsvárott litográfusként dolgozott, kiadta az Élettudomány c. folyóiratot (1924–1925). Johannes Itten berlini művészeti intézetének tanára (1926–1933). A Magyar Acélgyárban munkaszolgálatos (1944). A nagymarosi Nagy Balogh János Népi Kollégium és Festőiskola szervezője és igazgatója (1947–1948). A Magyar Képzőművészeti Főisk. r. tanára, főiskolai tanára (1949–1962).

A Bauhaus fémműhelyében Moholy-Nagy László irányításával készített tárgyai ma is az intézet gyűjteményében találhatók (hosszú nyakú kanna, 1922; állólámpa, 1923). Korai alkotásai konstruktivista szellemű, stilizáló szénrajzok, lágy kontúrokkal megrajzolt grafikák (Önarckép, 1920; Ülő férfi, 1923). Berlini éveinek szürreális előadásmódját hazatérése után korábbi konstruktív realista stílusával ötvözte (Korall, Szerelmespár). Picasso Guernicájának hatására is művészetében visszatérő téma a háborúk elleni tiltakozás (Rémüldöző, 1943). Az 1940–1950-es években kedvelt témája a munkásábrázolás (Kovácsok a Magyar Acélban, 1942 k.; Nagykalapács, 1950). Az 1960-as évektől a természet változásai foglalkoztatták, művészetére nagy hatással volt a tenger látványa (Tél, 1968; Tenger, sziklák, 1970 k.; Ikarusz, 1972). Az 1970-es évektől a valóság és az elvont formák összeötvözhetőségét kutatta, absztraktabb formákban fejezte ki magát (Mozgás, 1970-es évek).