Rövid leírás
Az Ifjúmunkás (1949–1953), az Előre munkatársa (1953–1957). Egyetemi tanulmányait megszakítani kényszerült, mivel az 1956. évi diákszövetségi reformtervben végzett munkája miatt 1957 tavaszán, az állam és a közrend elleni izgatás vádjával, hat év börtönre ítélték; 1963-ban szabadult. Bukarestben könyvtáros, majd bibliográfus (1963–1965), szellemi szabadfoglalkozású író (1965–1970), a Kritika Könyvkiadó kolozsvári szerkesztőségének lektora (1971–1973). Áttelepült Magyarországra (1974), a Kortárs főmunkatársa, a budapesti Nemzeti Színház dramaturgja.
Első verseskötete (Piros madár, 1957) csak néhány példányban maradt fenn, mivel letartóztatása miatt a fellelhető példányok zúzdába kerültek. E kötet szürrealizmusba hajló képeivel és formáival, ugyanakkor hagyományőrző attitűdjével előlegezi a Forrás-nemzedék líráját, amelyhez életművét az irodalomtörténet sorolja. Későbbi kötetei (Holdbumeráng, 1966; Tű foka, 1972) is a magyar líra megújítása jegyében születtek. Üvegek (1968) címmel gyűjtötte kötetbe főként a szabadság, a félelem és az emberi megalázottság témáját érintő, abszurd léthelyzeteket bemutató elbeszéléseit. Első színdarabjai (Az eb olykor emeli lábát, 1970; A bosszúálló kapus, 1971) főként helyi színtársulatok előadásaiban váltak ismertté, első nagyszínpadra került műve a Pygmalion és Galatea. Dávid Ferenc és Apáczai Csere János meghurcoltatását feldolgozó történelemi drámái (Vendégség, 1970; Tornyot választok, 1972) parabolisztikus tiltakozások a rendszer ellen. Esszéit, irodalomtörténeti írásait és kritikai jegyzeteit az Utunkban és a Kortársban tette közzé. Az 1980-as években két történelmi drámaciklust írt (Erdélyi triptichon, 1984; Árpádházi triptichon, 1984). Egyetlen regénykísérlete (A sírrablók, 1989) fontos kordokumentum az erdélyi magyarság 20. századi sorstörténetéről. Élete végén önéletrajzi vallomásában (Begyűjtött vallomásaim, 1996) összegezte pályáját. Számos népszerű gyermekkönyvet is írt (Zápfogkirály nem mosolyog, 1969).
(A kép forrása: https://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/paskandi-geza)