Rövid leírás
A kritika 1938. jan. 16-án figyelt fel játékára, amikor férjével együtt bemutatta Bartók Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre c. művét. Ezt követően Bartókkal Európában és az USA-ban több kétzongorás-négykezes hangversenyt adott. Az USA-ba való kivándorlásuk előtti búcsúhangversenyt 1940. okt. 8-án a budapesti Zeneakadémia Nagytermében tartották meg. Bartók neki ajánlotta III. zongoraversenyét.
Az USA-ból 1946-ban, férje halála után tért haza Budapestre. 1960-ban kezdett ismét koncertezni, főként Comensoli Mária és Tusa Erzsébet társaságában. Vendégszerepelt Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, az NSZK-ban, Angliában, Svájcban, Olaszországban. Szinte kizárólag Bartók alkotásait játszotta lemezre (pl. a Hungaroton Bartók-összkiadásában a Mikrokozmosz részleteit, a kétzongorás concertót). Fellépésein arra vállalkozott, hogy hitelesen adja tovább Bartók kompozícióinak autentikus előadói stílusát, mindazt, amit Bartók tolmácsolásaiból megismerhetett. Megalapította az évente kiosztásra kerülő Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjat (1968).
(A kép forrása: https://info.bmc.hu/index.php?node=artists&table=ZENESZ&id=244)