Rövid leírás
Az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített (1916–1918). A budapesti Állami Mátyás Király Reálgimnázium rajztanára (1934–1941). Nagybányán és Felsőbányán dolgozott (1924–1925), 1927-ben Párizsban járt, majd a Római Iskola tagjaként hosszabb időt töltött Olaszországban, ahol nagy mesterek nyomán megismerkedett a temperatechnika használatával, amelyet később Aba Novák Vilmos tőle vett át.
Korai, sötét tónusú alkotásainak figurái a fény-árnyék effektusok miatt szobrászi megjelenítéshez hasonlatosak, későbbi munkáin a tömör formákat megtartva, színei kivilágosodtak, erőteljesebbé váltak, stílusa az olasz neoklasszicizmushoz közelített (Önarckép, 1922; Falurészlet, 1927; Espresso, 1930). Pályája végén főleg rajzokat és rézkarcokat készített (Erzsébet-híd, rézkarc, 1938).
(A kép forrása: Wikipédia)