Rövid leírás
Franciaországban telepedett le (1939), Auguste Perret építész irodájának tervezőmérnöke (1939–1944), majd közreműködött Le Havre városrendezési tervének kialakításában (1944–1945); egyúttal a francia hadsereg önkénteseként részt vett a francia fegyveres nemzeti ellenállásban (1942–1944). Hazatérése után a Fővárosi Közmunkák Tanácsa vezető tervezője (1945–1947), az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium Városrendezési Főosztályának vezetője (1947–1949). Letartóztatták (1949. jún. 5.), koholt vádakkal 15 év fegyházbüntetésre ítélték (1950. jún. 13., rehabilitálták: 1954. aug. 30.). Az Országos Építésügyi Hivatal városrendezési csoportvezetője (1954–1956), az Építésügyi Minisztérium Települési Főosztályának vezetője (1956–1967), a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet (VÁTI) igazgatóhelyettese (1967–1977), nyugdíjas regionális tervezője (1977–1985), műszaki-gazdasági tanácsadója (1985-től). A BNV területrendezési tanácsadója (1981–1985).
A II. világháború után vezető szerepet játszott Budapest általános és részletes rendezési tervének kidolgozásában, majd a regionális tervezés országos szintű koncepciójának első kidolgozója. Az 1980-as években a Bős–Nagymarosi Vízlépcsőrendszer regionális környezeti szakértőjeként az építkezés egyik ellenzője.