Rövid leírás
Tanulmányai befejezése után több rehabilitációs intézmény vezetője (Ausztriában, 1915–1922), majd a semmeringi gyógyintézetben (Ausztria) mozgásterápiával foglalkozott (1922–1938). Hazatérése után alakította ki konduktív pedagógiai módszerét (1938-tól). A II. világháború után, a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tanszékvezető főisk. tanára és az Országos Mozgásterápiai Intézet igazgatója (1945–1963), majd a Mozgássérültek Nevelőképző és Nevelőintézete alapító igazgatója (1963–1967).
Nevéhez fűződik a konduktív pedagógiai nevelés elméletének és gyakorlatának kidolgozása. Elsőként foglalkozott azokkal a gyermekekkel, akik központi idegrendszeri károsodás következtében váltak mozgássérültté. Meggyőződése volt, hogy van segítség számukra is, a velük való speciális foglalkozás eredményeként lehet fejleszteni mozgásukat. Hosszú harcok árán érte el, hogy Magyarországon megkezdődhetett a konduktív nevelés, az egész személyiséggel foglalkozó, speciálisan felkészített szakemberek, a konduktorok képzése.