Rövid leírás
A bécsi Ferenc József Császár Kórház Bakteriológiai Osztályának gyakornoka (1926–1927), uo. a Szérumterápiai Intézet tud. munkatársa (1927–1928). A Bécsi Orvostudományi Egyetem Gyermekgyógyászati Klinika segédorvosa (1928–1929), a Mauthner Markhof Bécsi Gyermekkórház (1929–1930), a trieszti Ospedale Regina Elena Városi Kórház Gyermekgyógyászati Osztályának gyakornoka (1930–1931). Budapestre költözött (1931), magángyakorlatot folytatott, mint háziorvos, ill. magán-óvónőképzőkben tanított (1931–1944). A II. világháború után az első óvónőátképző megszervezője (Sövényházán, 1945), a Nemzeti Segély munkatársa (Szegeden, 1945), a budapesti Rákosi Mátyás Gyermekotthon megalapítója és vezetője (1945–1950), a budapesti Kerepesi úti Csecsemőotthon vezetője (1950–1954). Az első bennlakásos magyarországi csecsemőotthon megszervezője (Anya- és Csecsemővédelmi Központ. Budapest II. kerület, Lóczy Lajos utca, 1946–1965), ill. az ebből megalakult Csecsemőotthonok Országos Módszertani Intézete igazgató-főorvosa (1965–1978).
Újszülött- és csecsemőneveléssel foglalkozott, elsősorban az egészséges csecsemő és kisgyermek harmonikus személyiségének kialakulását vizsgálta. Világviszonylatban is elsőként tanulmányozta a valamilyen ok miatt szülők nélküli kisgyermekek lelki fejlődését. Arra törekedett, hogy az anyjukat nélkülözni kénytelen gyermekek helyzetén, oly módon segítsen, hogy azokból a lehető legegészségesebb felnőttek válhassanak. Ennek védjegyéül a személyes kötődés kialakítását tette meg. Célja az volt, hogy a gyermekeknek az ún. saját gondozói rendszerrel lehetőségük legyen egy emberhez kapcsolódó szoros érzelmi köteléket kialakítani – ha máshogyan nem megy, a gondozónővel. Intézetében a gyerekek életrendjét úgy alakították ki, hogy minél kevesebb ember foglalkozzon velük (Pikler-módszer). A legfeljebb nyolcfős csoportokra három-négy gondozónő vigyázott, sőt a gondozónők azután is tartották a kapcsolatot a gyerekekkel, ha azok elkerültek az otthonból. A gyermekek ugyanis addig maradtak az intézetben, amíg helyzetük nem rendeződött oly módon, hogy visszakerültek családjukhoz, vagy nevelőszülőkhöz küldték, netán örökbe fogadták őket. Az intézetnek megalakulásától kezdve fő célja az volt, hogy elkerülje az ott nevelkedő gyermekek hospitalizálódását. Új módszert dolgozott ki továbbá a gyermek csecsemőkori mozgásfejlődésére.
(A kép forrása: https://nokert.hu/mon-20150525-1914/1286/8/pikler-emmi-magyar-orvos-1902-1984)