Rövid leírás
Az Élet munkatársa (1942), az Újhold c. folyóirat társszerkesztője (1946–1948), a Magvető Kiadó lektora (1956), az Új Ember c. katolikus hetilap belső munkatársa (1957–1981). Első verse az Életben jelent meg (1938). 1940-től rendszeresen publikált a Magyar Csillag, a Napkelet, az Ezüstkor és a Vigilia c. lapokban, amelyeknek munkatársa is volt. 1944 őszén katonaként Harrbachba (Németország) került; ottani tapasztalatai, a koncentrációs táborok világa jelentősen befolyásolta későbbi világképét és költészetét. Hazatérését követően jelent meg Trapéz és korlát (1946) c. verseskötete, amelynek eszmeisége az egzisztencializmussal rokonítható.
Az 1940-es évek közepétől az Újhold, a Válasz, a Diárium, a Sorsunk és a Magyarok munkatársa is. 1947–1948-ban több hónapot Rómában töltött. Az 1950-es években az irodalmi élet perifériájára szorult, esszéi, tanulmányai és versei az Új Emberben jelentek meg, amelynek haláláig belső munkatársa volt. Aranymadár (1957) c., négy verses mesét tartalmazó kötetét felesége, Márkus Anna illusztrálta. Harmadnapon (1959) c., újabb verseit tartalmazó könyvét a kritika a háború utáni magyar líra legkiforrottabb kötetének tartja. Az 1960-as évektől többször járt Nyugat-Európában, Franciaországban és Svájcban, valamint egy alkalommal Amerikában (1975). Párizsban megismerkedett Simone Weil írásaival, ami nagy hatással volt lírájára. Az 1970-es években több kötettel is jelentkezett, megjelent Szálkák (1972) c. verseskötete, a verseket és színműveket tartalmazó A nap születése (1974), Schaár Erzsébet szobraival illusztrált Tér és forma (1975) c. verseskötete, s Kráter (1976) címmel régebbi és új verseiből adott közre válogatást, továbbá válogatott verseinek angol nyelvű kiadása Ted Hughes fordításában (1976).
Versnyelve ekkorra már a nyelvi sűrítés, az elliptikus kihagyások és az elhallgatás felé mozdult el, műveiben egyre erőteljesebben jelentkezik a katolicizmus, amely mindvégig meghatározója volt életének és művészetének. Beszélgetések Sheryl Suttonnal c., párbeszédes formában megírt esszéregényében a Párizsban megismert fiatal színésznővel való barátságának állított emléket.
(A kép forrása: Szép Versek című antológia (1971), a kép köteten belüli sorszáma: 44, szerző: Balla Demeter)